Translate

2012. június 11., hétfő

Fluor a fogkrémben

Bár a fogszuvasodás oka fél évszázada ismerten és bizonyítottan a finomított szénhidrátok, azaz a különféle iparilag előállított cukorféleségek fogyasztásában keresendő, ezt a fájdalmas tényt se mi cukorfogyasztók, se a fogorvos társadalom nem akarja tudomásul venni. Ennek következtében hol fogszuvasodást okozó baktériumokat talál a tudomány a szánkban, hol az ivóvíz vagy a fogkrémek fluorozásával és a rendszeres, napi sokszori fogmosással próbálja a bajt megelőzni, meglehetősen sikertelenül.
A száj flórája rendkívül gazdag mikroorganizmusokban, amelyek szimbiózisban élnek az emberi szervezettel. A szájban található milliónyi baktérium számára a cukor tápanyagként szolgál, amelyet anyagcseréjükben egy rendkívül agresszív savvá alakítanak át. Ez a sav megtámadja a fogzománcot, ásványi sókat old ki belőle. A folyamat néhány perccel a cukor szájba kerülése után kezdődik és órákon át eltart.
1976-ban, a német kormány által kiadott Táplálkozási Jelentésben mindez a következőképpen szerepel: "Cukor nélkül nincs fogszuvasodás".
"Az 5 millió német iskolás gyermeknek évente 15 millió lyuk keletkezik a fogain ... Egész fogak letörése nagy dentinrészek szuvasodása következtében, valamint a foggyökércsatorna gyulladása 50 éves korig még mindig a fogvesztés fő okaként szerepel. Félrevezető szépítés lenne elhallgatni, hogy a pusztulás a cukorfogyasztás közvetlen következménye."
Az amerikai dr. Weston Price több évtizedes kutatásai alátámasztják a fenti kijelentést.
A cukorról lemondani azonban rendkívül nehéz, sőt egyre nehezebb. Míg a magyar lakosság 100 évvel ezelőtt 2 kg cukrot fogyasztott fejenként és évente, addig a háború előtt 10 kg-ot, ma pedig 50 kg-ot nassolunk el. Így, legalábbis cukorfogyasztásban, világelsők lettünk.
A fogszuvasodást fluorral megelőzni kívánó kísérlet ezt a keserű igazságot próbálja megkerülni.
A fluor kedvező hatására vonatkozó első próbálkozások a 40-es évekből származnak, amelyek tudományosan több helyen is megkérdőjelezhetően bizonyították a fluor fogyasztásának a fogszuvasodásra gyakorolt pozitív hatását. Az azóta Amerika és Európa több városában is bevezetett ivóvíz fluorozás ezeket a feltételezéseket egyáltalán nem támasztotta alá. Az időközben összegyűlt adatok birtokában ugyanakkor a fluorozás olyan mellékhatásaira derült fény, amelyek miatt Európa számos országában az ivóvíz fluorozása betiltásra került.
A kezdetekről így ír az amerikai dr. Harvey I. Petraborg:
"Amikor egy iparág eladási nehézségekkel küzd,... Pittsburgben a Mellon-Institut-hoz fordulhat termékeinek új eladási területek felkutatásáért. 1950-ben az amerikai alumínium és acélipar nagy mennyiségű eladhatatlan fluorvegyület melléktermékkel rendelkezett, amelyeket további felhasználhatóság híján a folyókba vezettek. 1950 decemberében azonban, az alumínium ipart magas bírságra ítélték a Columbia folyóba vezetett nátriumfluorid által előidézett nagyméretű halpusztulás miatt. A naponta felgyülemlő fluorid melléktermékeknek új felhasználási területet kellett találni. Egy részüket patkány és rovarölésre használták fel, de ez a mennyiség kevés volt, és nem oldotta meg a problémát. Azokból, a már említett Melon-Institut-tól egy bizonyos Gerald G. Cox lett megbízva azzal a feladattal, hogy a fluor értékesítési problémáira megoldást találjon. Ez az úr visszaemlékezett arra, hogy a fluor a fogszuvasodást megakadályozza, és ennek megfelelő megoldást ajánlott a fluor melléktermékekre. Ennek véghezvitelére meg kellett győznie a tudományos világot arról, hogy a fluor jó a fogaknak és az egészséget nem károsítja. Amit addig szakmai körökben a fluor hatásairól tudtak - fluor mint az egyik legmérgezőbb vegyület volt ismert - el kellett felejteni, és a nagyközönséggel el kellett hitetni, hogy a fluor nem méreg, hanem egy szükséges hatóanyag. Ez valóban meg is történt. Cox-nak kapcsolatai voltak a fogorvos társadalommal és a Nemzeti Kutató Tanáccsal (NRC). Ezek az emberek jelentős kutatási pénzeket kaptak az ipartól. Így történhetett meg az, hogy a fluor mint tápanyag deklarálva lett."
Holott a fluor volt és maradt az egyik legerősebb méreg. Bár a fluor szinte minden természetes élelmiszerben előfordul, az izolált, kémiai folyamatok által nyert anyag az emberi szervezetben egészen más hatást mutat, mint természetes környezetébe ágyazva. Ez a jelenség csakúgy megfigyelhető az izolált cukroknál, mint a manapság rendkívüli módon elterjedt, gyakran szintén természetes eredettel rendelkező E-számoknál.
A fluor szélesspektrumú enzimméreg, amely hatása 24 enzimen bizonyított. "A vízoldékony fluoridok gyorsan szívódnak fel, minden szövetben szétoszlanak, és felhalmozódnak a vérben, az anyatejben, a szervekben és csontokban, áthatolnak a placentán. Már rendkívül alacsony koncentrációkban is blokkolni képesek fontos enzimreakciókat. A teljes mineralizáció kedvezőtlenül befolyásolódik a fluor által, miközben a kalciummal történő kapcsolódása által a csontok mészképződésének gátlása és hypokalcémia léphet fel. A fluoridok felvétele így allergiákhoz, az enzimblokkoláson keresztül szívizom sérülésekhez, csont elváltozásokhoz és gyerekeknél a vérkép károsodásához vezethet." Írja dr. Karl-Heinz Wagner professzor a Giessen-i Egyetem Táplálkozás Tudományi Intézete igazgatója.
A fluor, amennyiben a levegőbe kerül, a tüdőrák valószínűségét fokozza. Egy újfundlandi fluor bányában, 30 év alatt a dolgozók 21.8%-a halt meg tüdőrákban. Azonban a vízoldékony fluoridok is rákkeltőek. Grand Rapidban, az első fluorozott ivóvizű városban a rák előfordulási gyakorisága 40%-al volt magasabb, mint például Michiganben. Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető a legerősebben fluorozott városnál, Wisconsinnél is. Egyéb amerikai, fluorozott vizű nagyvárosokban a rák halálozás 15%-al megnövekedett a nem fluorozott vizű városokhoz képest.
H. T. Dean, az "ivóvíz fluorozás atyja" a fogakra vonatkozóan aláírja, hogy fluorozás nyomán a megvizsgált gyermekek 10-20%-ánál foltok tapasztalhatók a fogakon. Ez a dentalfluorozisnak nevezett jelenség a fogak foltokban történő, barnás-feketés elszíneződéséhez vezet, amely jele az enzimkárosodásnak, a fogak strukturális megváltozásának. A fogzománc gyengébb lesz, a fognyak szintén, fogínygyulladás figyelhető meg, valamint a fogak meglazulása, továbbá a körmök törékenyebbé válása. A fluor ugyanakkor nem javítja, hanem rontja a fogszuvasodási statisztikákat, amely egyértelműen kiderül a fluorozott vizű városok erre vonatkozó adataiból. A fluor kumulációs méreg, azaz egyszeri elfogyasztott mennyisége nem mérvadó hatása tekintetében , hiszen a szervezetben felhalmozódik, kumulálódik.
A fogkrémek fluorozása a fluor fogainkra gyakorolt pozitív hatásának feltételezéséből táplálkozik. Mivel azonban se a fluor fogainkra gyakorolt hatásáról, se a fluor ártalmatlanságáról gondoltak nem állják meg helyüket, a fluor felhasználását a fogkrémekben a kritikusabb gyártók beszüntették. Így a gyógynövény alapú, kemikáliákat nem tartalmazó fogkrémekben a fluor sem fordul elő. Sajnos ezek a krémek a magyar piacon kevesebb, mint kisebbségben vannak, azonban Nyugat-Európában, a bio mozgalom terjedése e fogkrémeknél is érezteti hatását. A biológiai termesztésből származó, gyógynövény alapú fogkrémek túlnyomó többsége nem tartalmaz fluort, amely szemlélet, a biodinamikus fejlődését véve alapul, lassan benyomulhat a hagyományos gyártmányok közé is.
forrás: dr. M. O. Bruker/Rudolf Ziegelbecker: Vorsicht Fluor, EMU Verlag, Lahnstein, 1986
A természetes élelmiszerekben előforduló fluor mennyisége (ng/100g)
Sárgabarack 2-6   Sárgarépa 22
Szilva (apróbb) 2   Lencse 23
Mogyoró 3   Hagyma 14-48
Citrom, héj nélkül 3   Zöldborsó 29
Alma 5   Fejessaláta 30
Citromhéj 5   Petrezselyem 134
Körte 6   Majoránna 192
Burgonya, hámozott 9   Zeller zöldje 70
Burgonya héja 150-1300   Tojás 10-40
Mandula 9   Tehéntej 11-90
Fehérkáposzta 9   Tengeri hal 500-1000
Paradicsom 9   Zab 25
Egres 11   Rozs 61
Ribizli 12   Kukorica 13-740
Karfiol 12   Rizs 61-78
Zöldbab 15   Búza 70
Cseresznye 18   Köles 20-90